Bemutatkoznál pár szóban?
Igen, konduktorként dolgozom korai fejlesztésben, valamint evésfókuszú tanácsadóként is tevékenykedem, tehát az evési nehézségekben is tudok segíteni a családoknak. Illetve éppen most adtam le a jelentkezést a családkonzuláns mesterképzésre, mert azt érzékelem, hogy nagyon sok elakadás a családokban nem feltétlenül konduktori kompetencia, és így a teljes képet figyelembe véve tudom támogatni a hozzám forduló szülőket.
Egyébként nekem is van egy másfél éves kislányom, akivel most így végigkövethettem a fejlődési mérföldköveket, nagyon izgalmas volt egyszerre édesanyaként és szakmai szemmel megélni ezt. Sokszor kérdezik tőlem, hogy otthon tornázok-e vele, fejlesztem-e. Az elején kellett kicsit konduktori kompetenciával is nézni őt, mert amikor megszületett, ferde fejtartása volt amiatt, hogy sok időt töltött a szülőcsatornában, akkor azt nyilván a szakmámból adódóan hamar észrevettem. Egyébként nem fejlesztem direktben otthon. Inkább azt mondanám, hogy tudatos vagyok a játékválasztásban, a levegőzésben, a szabad játékban, a képernyőmentességben.
Szerintem első lépésben fontos tisztázni, hogy mi a különbség a konduktor és a Dévényes között. Tudsz ebben segíteni?
Persze. A konduktorok igazából eredetileg cerebrális parézissel – vagyis a gyermekkori (általában csecsemőkori) agyi eredetű bénulással - élő gyerekek fejlesztésére képződött szakemberek. Azonban vagyunk néhányan – mint én is – akik az ép fejlődésmenetű, vagy úgymond az enyhébb esetek közé tartozó gyerekekkel foglalkozunk, és az ő kezelésükben alkalmazzuk azt a tudást, amit az egyetemen megszereztünk. A konduktor mindig az aktivitásra, a gyerek bevonására, motiválására törekszik a gyakorlatok során. A szakma azt vallja, hogy akkor a leghatékonyabb a fejlesztés, ha a gyerek jól érzi magát közben és motivált a feladatokban, mert akkor sokkal hatékonyabban tudja az idegrendszerébe beépíteni. A konduktor inkább vezeti a gyereket a fejlődési folyamatban.
A Dévény-torna pedig egy manuális terápia, amiben a gyerek inkább passzív résztvevő, illetve sajnos előfordulhat, hogy a kezelés fájdalommal jár. Nem mondanám, hogy jobb egyik módszer a másiknál, viszont az én álláspontom az, hogy ha ugyanannak a problémának a kezelésére több módszer is létezik, nem biztos, hogy megéri a fájdalom. Illetve a Dévénynél már egészen korán, akár 2-3 hetes csecsemőknél is elkezdik a fejlesztést, ezt szakmai szemmel korainak tartom, mert 6 hetes korig a baba idegrendszere még újraszabályozza magát, és az, hogy előtte egy babának milyen például a tónusa, nem feltétlen mérvadó. Nyilván ez alatt egy egészségesen született csecsemő esetét értem.
Nálad egyébként hogyan zajlik a fejlesztés, a szülő bent van közben?
Az állapotfelmérésnél mindig, illetve 2 éves kor alatt a fejlesztések során is, de 2 év fölött a váróban szoktak addig lenni, mert azt figyeltem meg, hogy olyankor már hatékonyabb a fejlesztési folyamat, ha a szülő nincs jelen. Az állapotfelmérésnél nyilván fontos, hogy a szülő is visszacsatolást adjon, de ott is meg szoktam kérni őket, hogy ne ők instruálják a gyereket. Illetve természetesen a részletes anamnézist kikérdezem a szülőktől, mint a szülés körülményei, csípőszűrés eredménye, mikre képes a gyerek, mit mondanak a bölcsődei nevelők/óvónők a gyermekről és hasonló kérdések. Nagyobb gyerekeknél pedig már a gyerek nélkül is szoktam tartani egy konzultációt a szülőkkel az elején.
És mikor érdemes elmenni állapotfelmérésre? Milyen problémák, tünetek esetén?
Őszintén szólva szerintem bármikor, mert igazából nagyon sok gyakorlati dolgot is át szoktam beszélni a szülőkkel, ami akár új információ lehet. Például, hogy milyen játékokat érdemes venni, mit érdemes kerülni, milyen hordozót érdemes használni, akár az alvási szokásokat is átbeszéljük. Illetve ahogy említettem, evésfókuszú szemléletben dolgozom, tehát a hozzátáplálásról is tudunk beszélni.
Illetve én saját tapasztalatom révén is azt mondom, hogy ártani ezzel nem tudunk. Az én kisfiamnál például kimaradt a kúszás, pár nap kutyázás után elkezdett mászni, és utána már sajnos vissza sem tudtuk hozni a kúszást. Lehet, hogy ha indikáció nélkül elvittem volna egy állapotfelmérésre, akkor nem hagyta volna ki a kúszást.
Igen, általában ha kimarad egy fejlődési mérföldkő, azt már nem tudjuk visszahozni, hisz a baba visszalépésnek élné meg. Ők ugye nem gondolkodnak ezen, hogy korban még nem a mászásnál tartok, ez túl gyors. Nyilván igyekezhetünk valami motivációval visszacsalogatni egy-egy tevékenységhez, de sokszor ilyenkor inkább nagyobb korban, akár 2-3-4 évesen próbáljuk meg visszahozni a kimaradt lépést, ez is sok mindent újra tud ébreszteni az idegrendszerben.
Sokszor hallani az izomtónusokról, hogy kötött vagy laza. Ez mit takar?
Először is fontos tisztázni, hogy meg kell különböztetni azt, hogy a gyerek izombeállítottsága milyen, és hogy van-e valami kötőszöveti eltérése. Mert például a méhen belül a terhesség vége felé már sokszor nem férnek el a babák, ezért kialakulhat mondjuk kötőszöveti feszesség – mint például a kislányomnak ezért volt ferde fejtartása. Ez nem egyenlő azzal, hogy valakinek kötött az izomtónusa, ami azt jelenti, hogy merev, nem hajlik, nyúlik olyan könnyen, emiatt akár bizonyos mozdulatokat, vagy testhelyzeteket nem tud olyan jól, vagy olyan könnyen felvenni, és általában ez így indukálja a gyorsabb mozgásfejlődést is. Mivel előbb végeznek egy-egy mozgásformát, mint hogy arra az idegrendszerük megérett volna, ez később akár a viselkedésükre és a figyelmükre is kihathat.
A laza izomtónus pedig általában pont a mozgás késését okozhatja. Egy laza babának jobban meg vannak nyúlva az izmai, több idő kell, hogy megerősödjön és egy-egy mozgást elkezdjen. Ezzel akkor kell inkább foglalkozni, ha késik a mozgásfejlődése, tehát egy-egy mérföldkőhöz a megadott időintervallumon túl érkezik el.
Szakmai álláspont számos elterjedt eszközről
Amiről még feltétlen szeretném a szakmai álláspontodat megkérdezni, az a bébikomp és járássegítő témaköre. Mit gondolsz ezekről szakemberként?
Azt szoktam mondani, hogy a mozgásfejlődés segítéséhez nem kell semmi. Hisz a mozgásfejlődés egy mélyen dekódolt folyamat, magától fogja tudni a gyerek. És sajnos számos káros hatásuk van ezeknek az eszközöknek, ezt nagyon sok külföldi tanulmány támasztja alá. A bébikomp például a tartásban és a csípőfejlődésben okozhat problémát, az achilles ín megrövidülhet tőle, megzavarja a baba térérzékelését, hiszen úgy közlekedik, hogy van körülötte valami, és mivel a testtudata nincs még kialakulva, azt hiszi, hogy addig tart a teste. Sokan azért használják, hogy gyorsabban tanuljon meg járni a gyerek, de ha belegondolunk, ez elég kontraproduktív, hisz egy rossz, előredöntött terhelést ad a babának, és járásnál felegyenesedve teljesen máshová esik a súlypont.
Illetve értelmetlen is siettetni ezeket a mozgásfejlődési folyamatokat, nem?
Igen, ha esetleg benne voltál ilyen anyukás facebook csoportokban, biztos te is tapasztaltad, hogy sokszor büszkeségként számolt be róla sok anyuka, hogy az ő babája milyen korán érkezett egy-egy mérföldkőhöz. Szakemberként viszont én azt látom, hogy ugyanannyi „lassabb” baba van, csak az nyilván nincs így kiemelve. És a gyerekek mozgásfejlődése nem verseny. Nyilván minden mérföldkőnek van egy időintervalluma, ha azon belül elérte a gyerek, az teljesen rendben van. Akkor is ha a megjelölt időtartam végére képes csak rá.
Egy másik népszerű eszközről is beszéljünk kérlek, konkrétan a kengurura gondolok. Erről mi a szakmai meglátásod?
A kenguruban ugye nem széles csípőterpeszben van a gyerek, hanem szinte párhuzamosan lóg lefelé. Ez a csípőfejlődésre nézve elég káros. Illetve a kenguru kialakítása révén a baba testsúlya nem megfelelően van elosztva a testén és a gerincén, hanem túlságosan a csípője és a gerince kerül terhelésre. Ez a kifele néző kengurura különösen igaz, biztos te is láttál már ilyet, amikor hiába szoros a kenguru, a baba előre fele dől benne. A kenguru használata is hosszú távon tartásproblémákat eredményezhet, illetve a csípő mozgástartományának beszűkülését, ami pedig ahhoz vezethet, hogy a gyerek a nagymozgásokat nem tudja megfelelően kivitelezni. Szóval a kengurut egyáltalán nem ajánlom, ha hordozni szeretne valaki, akkor olyan típusú hordozóval tegye, amiben biztosított a széles csípőterpesz és ezáltal a baba súlya is egyenletesen fog eloszlani a hordozóban.
Népszerűek még ezek a jumperek, ami a hintához hasonló és az ajtófélfára kell rögzíteni. Ezekről mit mond a szakma?
Ennek a hatása a bébikomphoz hasonló, ugyanúgy lábujjhegyen van benne a baba, terheli a csípőjét és a gerincét, illetve ilyen kicsi korban még erre a rugózó mozgásra és csapódó terhelésre nincsen kész a gerinc és a csípő. Illetve korlátozza a szabad mozgást, ami viszont rendkívül fontos a babáknak, hogy tudjon jönni-menni, felfedezni. Ez fogja a mozgásfejlődést előre mozdítani, nem pedig a mindenféle segédeszköz. Én mindig azt javaslom a szülőknek, hogy kicsit lépjenek ki a komfortzónából, engedjük a házban, lakásban szabadon mozogni a gyereket. Persze ez több odafigyelést igényel a szülőtől, mintha berakjuk a járókába, ültetőbe vagy egy lekerítős karámba, de szerintem ha bevonjuk a mindennapi tevékenységekbe és ott lehet körülöttünk, az a legjobb fejlesztő „játék” a gyereknek.
Abszolút, szerintem is. Az én kisfiam is már pici korától körülöttem játszott például az edényekkel, amíg én főztem, lassan 4 éves de még mindig szeret a konyhában segíteni. Lehet, hogy én lassabban haladok, és jobban kell figyelnem, de ő így tanul meg rengeteg mindent.
Még egy nagy témakörről szeretnélek megkérdezni, ez pedig a cipőválasztás. Barefoot, szupinált? Melyikkel teszünk jót?
Ez is egy izgalmas téma, mert most azt az időszakot éljük, mikor a régi álláspont ütközik egy viszonylag újjal. Régen ugye az volt a meglátás, hogy a fejlődő bokának az a jó, ha bokatartós lábbeliben van, ettől fog fejlődni, hogy nem tud elmozdulni. Most pedig rájöttünk – és ezt is számtalan modern kori tanulmány támasztja alá – hogy igazából a boka pont attól fog fejlődni, hogy szabadon mozoghat, hogy megdolgoztatjuk a boka körüli izmokat. Ugyanígy a lábboltozat is úgy tud fejlődni, ha mindenre rá tud lépni a baba, kint is a fűre, kavicsra, bent is a szőnyegre, parkettára, konyhakőre. Ezért bentre például szerintem nem is szükséges semmi a lábára, illetve jó időben kint is jó, ha hagyjuk mezítlábazni. Illetve másfél-két éves korig teljesen élettani jelenség a lúdtalp vagy a bedőlő boka. Hiszen amíg nem jár stabilan a gyerek, mitől is tudott volna fejlődni a lába? Így ez egy tévhit, hogy ezzel idejekorán kezdeni kell valamit. Ha ezt a kort követően nagyon indokolt, én csak akkor szoktam szupinált cipőt javasolni. Viszont azt fontos észben tartani, hogy a szupinált cipő addig korrigálja a gyerektartását, amíg rajta van. Ez csak egy passzív megtámogatás, a problémát nem fogja megoldani. Az fog segíteni, ha kint érzi a kavicsot, füvet stb. Tehát a szupinált cipőt én nagyon indokolt esetben szoktam csak javasolni, egyébként pedig a barefoot cipők tökéletesek. Aranyszabály ezeknél a cipőknél, hogy az a jó választás, amelyiknek a talpát egy kézzel könnyen be tudod hajlítani.
Egy fél mondatot még ejtsünk az evésfókuszú szemléletedről is így a végén. Tudsz pár általános, jó tanácsot adni a hozzátáplálás témájában?
Azt szoktam mondani, hogy a hozzátáplálásnak két fő ellensége van: a kontroll és az elvárás. Engedjük tapasztalni a babát, dönthessen ő arról, hogy mennyit eszik. Ne megetessük, hanem megkínáljuk az étellel. Ne címkézzük az ételeket, hogy „jaj ez de finom, edd meg”. Hagyjuk szabadon nézegetni, ismerkedni az étellel, és ez előbb-utóbb magával hozza majd azt, hogy mennyiségeket fog enni, és ki tudunk váltani egy-egy étkezést. Illetve a babának időre van szüksége ahhoz, hogy összerakja a kis fejében, hogy az étel amit elé raksz, arra való, hogy az éhségét csillapítsa. Szerintem a hozzátáplálás és az étkezés sokkal több annál, mint hogy mikor mit eszünk vagy kínálunk a babának. Nekem szívügyem ez a téma, szívesen nyújtok támogatást ebben is a hozzám forduló szülőknek.
Számtalan témát érintettük, és sok hasznos információt osztott meg velünk Regina. Személyes találkozásunk alapján mondhatom, hogy maximálisan felkészült szakmailag, és emberileg is kiemelkedő a hozzáállása. Így ha bármi kérdés maradt benned kedves Olvasó, vagy úgy érzed, jól jönne egy állapotfelmérés nektek, szívből ajánlom, hogy keresd fel Reginát szakmai oldalai egyikén, melyekhez az alábbi linkeken keresztül könnyen eltalálhatsz.
https://www.instagram.com/regi_a_konduktor/
https://www.facebook.com/regikonduktor/
